Liszt Ferenc: Via Crucis - A kereszt útjának 14 állomása

A tűzijáték előestéjén tervezett koncert a különböző műfajok közötti átjárással hallatlanul izgalmas utazásra hív.

Liszt Ferenc egyházi zenéje, életművének különösen gazdag része és még ezek között is különleges helyet foglal a kései Via Crucis [Keresztút] című oratorikus, 15 tételes darabja, amelyet kifejezetten templomi előadásra, orgonista, kórus és énekes szólisták számára írt 1879-ben. Jellemző módon, amikor elküldte egy egyházi kottakiadónak, hangsúlyozta, hogy nem fontos számára a honorárium, ám a mű így is kéziratban maradt. Csak 1929-ben mutatták be posztumusz Harmat Artúr vezényletével, aki később a Szent István Bazilika karnagya lett. Talán éppen azért ilyen későn, mert harmóniái, dallamai kifejezetten a modern, századfordulós zenei törekvések irányába mutatnak. A passiót megidéző, elmélyült gondolatvilágának mottója a záró tételben hangzik el Fortunatus himnusza alapján: a kereszt az „egyetlen reménységünk”.

A 2022-es Liszt-Ünnep felkérésére született adaptáció olyan szerző-hangszerelő jazzmuzsikusok kézjegyét viseli, akik eddig is bizonyítottak, jelentős darabokat komponáltak a MAO számára. Az egyes tételeket (a keresztúton: stációkat) a zenekar szólistái közül hatan (Ávéd János, Bacsó Kristóf, Fekete-Kovács Kornél, Korb Attila és Subicz Gábor) hangszerelték, hozzájuk csatlakozott két, a MAO-val szorosan együttműködő, többszörös díjnyertes zeneszerző-előadó (Hofecker Dániel és Szabó Dániel).

A kórus szerepét a műben a big band veszi át, ám a tagok ezúttal a témához és a koncerthelyszínhez illően kerülni fogják a szabad improvizációt, viszont kadenciákat, variációkat fognak előadni az egyes zeneszerzők instrukcióinak megfelelően. Az ének- és billentyűs szólista szerepek is átalakultak, mert a MAO két énekesnővel lép fel, az Operából érkező Horti Lillával és Pocsai Kriszta jazz-énekesnővel. Az eredeti bemutatóhoz képest megújuló orgona szólamot Fassang László szólaltatja meg Hammond-orgonával.

Az ének megkettőzése azt fejezi ki Fekete-Kovács Kornél számára, hogy a Liszt-gondolatok mai hangon történő megszólaltatása ugyanolyan érvényes és revelatív, mint az eredeti felfogásban. „Megdöbbentő felismerés volt számomra látni, hogyan versengett Liszt zeneszerzői és előadói zsenije szinte egész életében. Ez a mű nem a csillogást és a sikereket idézi fel, hanem a megfontolt, lényegre törő, meditatív alkotót.” – mondja a darabválasztásról.