Ünnepi szentmise és Szent Jobb körmenet

Ünnepi szentmise és Szent Jobb körmenet

Időpont: 2014. augusztus 20. 17.00 óra
Helyszín: Budapest, Szent István Bazilika

A Szent Jobb és a Szent Jobb körmenet

A Szent Jobb, mint országalapító első királyunk csodásan épségben maradt jobb kezének ereklyéje már az István király halálát követő években köztiszteletnek örvendett, azóta pedig a magyar nemzet egyik legjelentősebb és legjellegzetesebb szimbólumává vált.
 Bár eszmei értéke és jelentősége szinte megkérdőjelezhetetlen volt a történelmi évszázadok során, története meglehetősen viszontagságos, szinte kalandosnak mondható.
István király halála után trónviszályos, zűrzavaros idők következtek az újonnan alapított állam életében. Ez alatt az évek alatt a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott és mumifikálódott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte azt a bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet – annak csodálatos erőt tulajdonítva – leválasztották a király holttestétől, és a bazilika kincstárába vitték. A kincstár őre ebben az időben Merkur volt, aki később eltulajdonította a szent ereklyét és családi monostorába, Biharba vitte. Sokan ennek tulajdonítják, hogy László király, amikor 1083-ban – István király szentté avatása alkalmával – a sírt fölbontatta, Merkurt kitiltotta a sír közeléből. A sír felbontásakor kiderült, hogy a szent király jobb karja hiányzik. Amikor László 1084. május 30-án a bihari monostorba ellátogatott, Merkur ügyes és meggyőző történettel mentette ki magát. László király ezért megbocsátott neki, és még saját fiát, Álmos herceget is megbízta, hogy a bihari famonostor helyébe kőmonostort építsen. Így alapította meg a Szent Jobb megtalálásának helyén első királyunk tiszteltére, valamint a szent ereklye méltó elhelyezésére a Szent Jobbi apátságot. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található „Siniob”)
Ekkor vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete és ünnepe. A szentjobbi apátságban őrzött ereklyéhez évszázadokon át érkeztek zarándokok. A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, amikor a szent ereklyét először Székesfehérvárra, majd a török uralom alatt – Laskai Osvát ferences szerzetespap, történetíró tanúsága szerint – Boszniába, később (1585 körül) Raguzába vitték (a mai Dubrovnik) az ottani domonkos szerzetesekhez. A Szent Jobbot 1590-ben a dominikánus szerzetesek ezüst ereklyetartóba foglalták, majd 1618-ban leltárba vették és Szent István koponyaereklyéjével együtt őrizték.
Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták a nemzeti ereklyét, amit 1771. április 16-án Bécsben csodálhattak meg a hívek. 1771. őszén a Szent Jobbot nagy pompával Budára szállították, majd az uralkodó Mária Terézia az ereklyét az Angolkisasszonyok rendjének gondjaira bízta. Ekkor rendelte el a királynő Szent István napjának, augusztus 20-án történő megünneplését.
Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a nemzeti ereklyét a keresztes lovagok férfirendje őrizte. A rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható és látogatható. A Szent Jobb történetének megbecsülésekben talán legkiemelkedőbb időszaka a két világháború közti évekre tehető. Ennek is kimagasló eseménye volt az 1938-as esztendő. Még 1937 októberében a Magyar Katolikus Püspöki Kar elfogadta a "kettős szentév" programját, amely a 34. eucharisztikus világkongresszus és a Szent István jubileumi év előkészítésének tervét tartalmazta. Amikor meghirdették első apostoli királyunk halála 900. évfordulójának megünneplését - a Szent István jubileumi évet -, elhatározták, hogy a kereszténység ezen kimagasló ünnepén méltóképpen fognak megemlékezni Szent István királyról, és ez alkalomból a Szent Jobbot körülhordozzák az országban.
A II. világháború alatt a Szent Jobbot az oroszok elől nyugatra menekítették, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, és megőrzésre a salzburgi hercegérseknek adták át. Később az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-ai körmenetre. Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a szerzetesrend feloszlatásáig.
Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját.
1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István Bazilikában Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát a Szent Jobb méltó elhelyezése és tárolása céljából. Itt helyezték el első szent királyunk ereklyéjét, amely azóta is nyilvánosan látogatható. Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint a pannonhali bencés apátságban tízezrek fogadták áhítattal és mély tisztelettel a Nemzeti Ereklyét. Az 1989-as rendszerváltást követően minden évben elindul Szent István napján a könyörgő körmenet. 2000-ben, a millennium évében ismételten – eddig utolsó alkalommal – került sor a Szent Jobb országjárásra.


A programváltozás jogát fenntartjuk!